Az utóbbi években a kalászos gabonák és az őszi káposztarepce termesztésében tapasztalható technológiai fejlődés jelentős mértékben felértékelte a megfelelő őszi fejlettség fontosságát. Ennek a fejlődésnek az egyik legfőbb mozgatórugója a növekvő hozamelvárásokban keresendő.
A stabil és eredményes búza- és árpatermesztés alapját a 7-8 tonna/hektár feletti hozamok jelentik, míg az őszi káposztarepce esetében a sikeres termesztéshez legalább 3,5 tonna/hektár hozam szükséges.
A HOZAMELVÁROSOK VÁLTOZÁSÁNAK OKAI
A kalászos gabonák, különösen a búza esetében, évtizedeken keresztül az 5-6 tonna/hektár hozam stabilan biztosította a megbízható jövedelmezőséget, köszönhetően a jó minőségnek és a malmi, valamint javító minőségű búza közötti jelentős árkülönbségnek.
Az EU-csatlakozásunk környékén bekövetkezett változások minimalizálták a minőségi kategóriák közötti árkülönbséget, ami a stabil jövedelmezőség alapját a magasabb hozamok (7-8 tonna/hektár felett) elérésére helyezte át.
Az átalakulás kezdetén a minőség jelentősége háttérbe szorult, és csak akkor nyert újra némi jelentőséget, amikor a piaci viszonyok lehetővé tették a jobb minőségű tételek könnyebb értékesítését. Ennek eredményeként a minőség továbbra is fontos maradt, de a mennyiség vált meghatározóvá.
A repce termesztéstechnológiája is jelentős átalakuláson ment keresztül az elmúlt két évtizedben. A hibridek elterjedése, a tőszám csökkenése és az intenzívebb technológia alkalmazása javuló hozamokat eredményezett. Ezt a magyarországi folyamatot támogatta a globális növényi olajpiac évtizedes emelkedő trendje, amely a felhasználás és az árak trendszerű növekedésével járt.
ELÉG, HA A HÓ ALATT KIKEL?
A kalászosok esetében évtizedeken át az volt a bevett gyakorlat, hogy elegendő, ha a növények a hó alatt kikelnek és tavasszal behozzák a fejlődési elmaradást. Ez a vélekedés azonban már nem állja meg helyét, mert egy későn vetett, majd a tél folyamán kikelő állomány nagyon kis eséllyel képes magas hozamot produkálni.
Ugyanez igaz a repce esetében is. A vetőmagnorma és a tőszám csökkentése következtében a növények egyedi fejlettsége és teljesítménye egyre nagyobb szerepet kap a magasabb hozamcélok elérésében.
MILYEN AZ IDEÁLIS FEJLETTSÉG?
A repcénél azt az állományt tekintjük optimális fejlettségűnek, ahol a növények átlagos gyökérnyakvastagsága eléri a 10 mm-es átmérőt, a szártő hossza nem haladja meg a 30 mm-t. A szártő és a gyökérnyak bélállománya teljesen tömör, üregektől mentes.
Kalászosoknál az ideális állományfejlettség akkor áll fenn, ha a növények megkezdték a gyökérváltást és bokrosodást, a lombborítottság mértéke átlépi az 50%-ot. A lombozat egészséges károsítóktól mentes.
Az ilyen fejlettségű állományok kiváló alapot biztosítanak a következő év magas hozamának eléréséhez. Kalászosok esetében ezek az állományok lehetőséget nyújtanak a magas kalászszám elérésére, mely a hozam legfontosabb tényezője.
A repce esetében az ilyen állományok már ősszel elegendő tápanyagtartalékot halmoznak fel ahhoz, hogy a kora tavaszi fejlődésük dinamikus legyen és megfelelő számú oldalhajtás keletkezzen a növényeken.
AZ ŐSZI FEJLETTSÉG NYOMONKÖVETÉSE SZAKTANÁCSADÓI TÁMOGATÁSSAL
Az AGRO MASTERS 2023-ban indította útjára a szaktanácsadói munka részeként szakmai nyomon követési rendszerét, az Agronómiai Kalendárt. Az őszi kultúrák korai fejlődésének növekvő jelentősége miatt az Agronómiai Kalendár egyik kiemelt feladata a növényállományok őszi fejlettségének monitorozása.
2024-ben kalászosokban 103 helyszínen, repce esetében 86 helyszínen mértük fel az állományok őszi fejlettségét. A felvételezés során vizsgáltuk a repce és kalászos állományok homogenitását, a lombborítottságot, a gyökér/szár arányokat és a repce esetén az esetleges bórhiányt is. A felvételezések során megállapított paraméterek ismeretében, hatékonyabban tudunk döntést hozni ősszel vagy kora tavasszal az adott állományt illetően.
ALAPOK, MELYRE 2025-BEN ÉPÍTENÜNK KELL
A vizsgálataink alapján mind a kalászos, mind a repce kultúrákban a 2024-es állapotok több tekintetben is elmaradtak az optimális fejlettségtől.
A vizsgált területek közel 40%-án a kalászosok őszi állományának egyenletessége nem volt megfelelő. Ez az állapot nem biztosít ideális alapotot a korai fejlődéshez, azonban megfelelő beavatkozásokkal korrigálható.
A heterogenitás két fő okra vezethető vissza. Az egyik a magágy és a vetés minősége. Az ősz folyamán sok esetben a magágy vízkészlete nagyon alacsony volt, ami vontatott kelést okozott.
A másik ok a kelés után kialakuló október-novemberi kevés csapadék, amely zavarta a gyökérváltás folyamatát. Sok esetben tapasztaltuk, hogy a búza gyökérváltása már megkezdődött, de a száraz talajban az újonnan kialakuló gyökerek fejlődése megállt, miközben a csirakori gyökerek élettani okokból már elkezdődtek elhalni. Ennek következtében a szár: gyökér arány az általunk megfelelőnek tartott 2:1-hez képest a vizsgált területek közel harmadán elmaradt, a gyökérzet nagysága kevesebb mint fele volt a lomb nagyságához képest.
Ez az állapot alapvetően hátráltatja a téltűrést, a tavaszi regenerációt és a tápanyagfelvétel képességét. Tavasszal külön figyelmet kell fordítani erre és aktívan támogatni kell a gyökérregenációt és fejlődést.
A vizsgált területeken az aktuális lombborítottság mind a kalászosban, mind a repcében jelentősen elmarad az optimálistól. A kalászosok estében ez azt jelenti, hogy az állományok jelentős részénél a növények még nem jutottak el a bokrosodás kezdetéig sem, ami a majdani magas kalászszám képződés és a hozam szempontjából jelent nagy kockázatot. A tavaszi időszakban minden eszközt be kell vetnünk a bokrosodás fokozására.
A repce esetében a borítottság megítélése a sortávtól függően változik. A dupla gabona sortávnál a közel 100%-os lombborítottságot tekintjük megfelelőnek. A szélesebb sortávoknál már a 60-70 %-os borítottság is elfogadható. A vizsgálataink alapján a repcék átlagos lombborítottsága is jócskán elmarad az optimálistól. Bár a repce a termésképzés szempontjából az egyik legflexibilisebb kultúra, az ilyen mértékű fejlődési elmaradás igen nagy kockázatot jelent a majdani hozamra.
A gyökérnyakvastagság felvételezése során tapasztalt eredmények is ezt tükrözik. A felvételezések során jelentős, a lombborítottsághoz képest is nagyobb mértékű elmaradást lehetett azonosítani. Az ideálisnak tekintett minimum 10 mm-hez képest az átlagos gyökérnyakvastagság ennek csupán egyharmada volt.
Ez azt mutatja, hogy az állományok fejlődése nem volt megfelelő az ősz folyamán. Gyakori probléma volt a megkésett vetés, a vízhiány, de az évjárati sajátosságok is negatívan hatottak a repcék őszi fejlődésére. Szeptember közepétől a Borisz ciklon után tartós borús időszak következett, ami a szokásosnál is jobban csökkentette a besugárzást, hátráltatva ezzel a fiatal repcék fejlődését.
Ezt szemléltetik az alábbi képek, amelyek ugyanabban a gazdaságban készültek 2023-ban és 2024-ben. Bár a vetés időpontjában nem volt érdemi különbség, a fejlettségben szembeötlő eltérések láthatók, különösen úgy, hogy a 2024-es a felvétel közel 2 héttel később készült. Az ilyen mértékű elmaradás egyértelműen az évjárati sajátosságokra vezethető vissza.
A szeptember eleji csapadékos időjárásnak pozitív hozadéka is volt. A korai rovarkártételek (bolha) mértéke a szokásnál alacsonyabb maradt.
A fejlettségben elmaradt repcék a vegetáció megindulásával tavasszal fokozott figyelmet kívánnak. Támogatnunk kell a gyors tavaszi regenerációt és az oldalhajtás képzést.
Az Agronómiai Kalendárban az őszi vizsgálatok a repce esetében a gyökérnyak egészségére, állapotára is kiterjednek. A gyökérnyakban végbemenő őszi tartaléktápanyag felhalmozásra a legnagyobb veszélyt a bór hiánya jelenti.
A bór szénhidrát képzésben betöltött szerepe miatt segíti a keményítő beépülését a gyökérnyak bélszövetébe. Hiányában hosszanti üregek, un. kavernák alakulnak ki a gyökérnyakban.
Ez a tünet közvetlenül fokozza a téli kipusztulás kockázatát és a be nem épült tartalék tápanyagok a kora tavaszi fejlődés és oldalhajtásképzés dinamikáját rontják. Ez fokozott kockázatot jelent a majdani hozamra.
A 2024-es felvételezések során a vizsgált állományokban 38%-ban tapasztaltunk bór hiányt az ősz folyamán. Ezekben az állományokban, vagy elmaradt a B pótlás, vagy nem is volt tervben a kijuttatása. Nagyon kevés esetben volt arra példa, hogy a kezeletlen állományokban ne okozott volna problémát ősszel a bór hiány.
Ez arra enged következtetni, hogy az őszi technológia részévé kell váljon a B pótlás is, mert ezzel biztosítható a kellő mennyiségű tartaléktápanyag felhalmozás az ősz folyamán. Ez az előny majd a tavaszi fejlődésben fog többszörösen megtérülni.
2025-BEN AZ ŐSZI NÖVÉNYEK SZEREPE VÁRHATÓAN FELÉRTÉKELŐDIK
A szántóföldi növénytermesztés egyik limitáló tényezője a víz. A növényeink számára rendelkezésre álló vízkészlet két forrásból származik. Az egyik a vegetációs időszakban lehulló és rövid időn belül hasznosuló eső. A másik forrás az október közepe és február vége között lehulló csapadék, amely a talajban felhalmozódva a tenyészidő későbbi szakaszában szolgálja a növényeket.
Ha a talaj a tél folyamán nem tud feltöltődni, az jelentős kockázatot jelent, különösen a tavaszi növények – nagyobb mértékben a kukorica, kisebb részben a napraforgó – esetében. A 2022-es katasztrofális kukoricaterméshez jelentős mértékben járult hozzá a 2022 tél végén tapasztalt vízhiány. Az OMSZ adatai alapján akkor a talaj 1 m-es szelvényében átlagosan 120-140 mm csapadék hiányzott.
Az ideális állapot, ha a talajban a tél végére 100 % közeli telítettségi állapot alakul ki. Ebből az őszi növények a tenyészidő végén, a kapások pedig nyáron tudják kompenzálni a vegetációs időben lehullott csapadékot. Ilyen kedvező helyzet alakult ki 2024 elején.
Ezzel szemben 2025 januárjában a talajok víztelítettsége sajnos messze áll ettől. Az ország szántóinak döntő részén átlagosan még 40-50 mm csapadék hiányzik a talajokból és az előrejelzések sem kecsegtetnek sok jóval.
Ez előrevetíti, hogy a tavaszi növények számára nagyobb kockázatot jelent a vegetációs időben lehullott csapadék mennyisége és eloszlása, mivel kevésbé támaszkodhatnak a talaj vízkészletére. Ennek következtében nő az aszálykockázat és a hozamdepresszió veszélye. A piaci viszonyok - beleértve a terményárakat és a toxinproblémákat - miatt a tavaszi növények között egyre inkább a napraforgó kerül előtérbe. Általánosságban a kukorica szerepe az üzemi profittermelésben visszaszorul, ami az őszi növények, különösen a kalászosok relatív súlyának növekedését eredményezi a profitelőállításban. Ezért 2025 tavaszán különös figyelmet kell fordítanunk az őszi növények kora tavaszi fejlődésére.
2025-ÖS TAVASZI KILÁTÁSOK A KALÁSZOSOKBAN
Bár az állományok állapota még változhat, a tavaszi technológiák tervezésekor érdemes a 2024-es őszi állapotokat alapul venni.
Őszi felméréseink alapján a kalászos állományok fejlettsége jelentősen elmarad a magas hozamcélokhoz optimálisnak tekintett szinttől.
Ebből kiindulva a kalászosok esetében a gyökértömeg növelésére és a bokrosodás fokozására kell koncentrálnunk tavasszal, mivel ezeken a területeken tapasztalható elmaradás. Ezzel a megközelítéssel maximalizálhatjuk a kalászszámot és a hozamot.
2025-ÖS TAVASZI KILÁTÁSOK A REPCÉBEN
A repcék esetében a felmérések alapján az állományok fejlettsége, különösen a gyökérnyakvastagság tekintetében jelentősen elmarad az optimálistól. Bizonyos esetekben az is elképzelhető, hogy arról kell döntenünk a tél végén, hogy meghagyjuk-e az állományt?
Amennyiben úgy döntünk, hogy meghagyjuk a repcét, fokozottan kell figyelni arra, hogy a tavaszi regenerációt támogassuk, mert a kisebb gyökérnyak kevesebb tartalék tápanyagot jelent, ezért ezt nekünk kell kompenzálnunk.
ÁLTALÁMOS IRÁNYELVEK A KORA TAVASZI IDŐSZAKRA KALÁSZOS ÉS REPCE ÁLLOMÁNYOKBAN
· a száraz téli időjárás miatt az első fejtrágyázás időzítésére figyelni kell, hogy elkerüljük a tápanyaghiány és az elillanásból fakadó veszteséget
· az UAN oldatokhoz használjunk ureáz gátló készítményt az elillanási veszteség ellen
· gabonában a talaj fizikai féleségétől és nedvességtartalmától függően használjuk hengert, vagy gyomfésűt
· a gyökérzetet aktívan segítsük speciális növényktivátorok használatával
· a talaj ellátottságától függően figyelnünk mikroelemek pl. a réz (Cu), a cink (Zn) pótlásra
· az optimálistól fejlettelenebb repcéknél a szénhidrátok képzését segítsük a szárbaindulás előtti B pótlással.
Az általános irányelveket természetesen nem lehet egy az egyben alkalmazni a saját gazdaságunkra. A költséghatékony megoldások helyi viszonyok és célok függvényében alakulnak.
Érdemes figyelembe venni, hogy 2025-ben a piaci viszonyok (pl. napraforgó növekvő szerepe a kukorica rovására) alapján, arra lehet következtetni, hogy a klasszikus vetésszerkezetet figyelembe véve a kalászosok szerepe felértékelődhet az üzemi profitabilitásban.
A legnagyobb sikerrel kecsegtető technológiák kidolgozásához vegye igénybe szaktanácsadó kollégáink szakmai segítségét.
Commentaires